Akármennyire is várja mindenki (?) már az alkoholos bejegyzést, most nem az fog jönni, hanem egy tudományos (???) témájú, mert az egyetem azért van, hogy tudományosítsuk még jobban az agyunkat (???????????????).

Már mérgelődtem megamban, hogy mi az, hogy még mindig nem írtam arról, hogy kiderült, hogy James Intriligator, a Harvardon PhD-zett californiai legjobbfej bácsi, aki publikált Kosslynnal együtt, ő lesz a témavezetőm a disszertációmhoz, ami a márkahűségről fog szólni, és affektív priming paradigmát fogok hozzá használni. Aztán kiderült ma, hogy lehet, hogy nem is olyan nagy baj, és nem csak azért, mert az olvasók nagyobb részének fogalma sincs arról, ki Kosslyn (elnézést minden magasan művelt viselkedéselemzőtől). 

Az történt ugyanis a héten, hogy meg kellett tartanunk az informális prezentációt (és egyben az első egyedül kivitelezett, angol nyelvű prezentációt életemben) arról a témáról, amiről majd az egyik beadandónkat fogjuk írni. Kezdetben nem volt sok ötletem, aztán eszembe jutott, hogy van nekem a jó barátom, a flow (az angol nyelvű verzió jóval normálisabb egyébként), amit már két műhelymunkámban is vizsgáltam, magyar bácsi volt a kitalálója, nézzük meg, mit lehet vele kezdeni a fogyasztói pszichológiában. Megcsináltam a ppt-t, a téma konkrétan a flow szerepe az online vásárlási viselkedésben lett, raktam bele csinos képeket, sőt még odáig is merészkedtem, hogy egyfajta frameworköt találtam ki az egésznek. Megvolt az előadás (3 brit után jöttem a sorban, fincsi...), nem tettek fel megválaszolhatatlanul kínos kérdéseket, szóval megnyugodtam. Az óra végén megérkezett néhány PhD-s, és egyszer csak látom, hogy hívnak oda magukhoz. Kiderült, hogy az egyikőjük pont flow-t vizsgál, és nagyon sajnálja, hogy nem hallhatta az előadásomat. De megkért, hogy küldjem át a ppt-t, mert annyira kíváncsi. (Ilyen se történt még, hogy valaki a tudományos tevékenységem iránt érdeklődött, dehát hiába, ez már ennyire magas akadémiai szint, hogy hozzá kell szokni - gondolta kicsilány és azt mondta, kekeke.)

Másnap újra összefutottam a fiatalemberrel, aki még lelkesebbnek tűnt, és kiderült, hogy beszélt a témavezetőjével (aki szintén nagyon jófej egyébként, anélkül, hogy annak a látszatát próbálnám kelteni, hogy itt minden tanár nagyon jófej, pedig de), és a témavezető is nagyon lelkes, hogy én is foglalkozom a flow-val, és milyen jó lenne, ha leülnénk beszélgetni, és esetleg bekapcsolódnék a kutatásuk/aikba. Olyat is mondtak, hogy ha van hozzá kedvem, akkor akár írhatnám is ilyenből a szakdolgozatomat. 

Ugye ez mind szép és jó, de azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen szakra járok. Bár a brand loyalty témaköréről még nem sok infóm van, szóval ilyen szempontból bármikor válthatok témát meg témavezetőt, de azt mondtam nekik, hogy jó, akkor üljünk le jövő héten, beszéljünk róla, de nekem az fontos, hogy mindenképpen bele tudjam vinni a consumer psychologyt, mert én azért vagyok itt végső soron. Meglátjuk, mi lesz, mindenesetre izgalmas egy kicsit.

Pont most, amikor rájöttem, hogy nekem nincs elég ambícióm ahhoz, hogy akkor kevesebb mint egy év múlva állásinterjúkon magyarázzam, hogy a fogyasztók így meg úgy. A sors fintora vagy mi. Meglátjuk.

Addig egy művészi kép rólam mindenkinek szeretettel: