Hát ez is eljött... A kocsi úgy telepakolva, hogy alig merem kinyitni, a szobám olyan üres, hogy félek benne. Estére a hónapok óta tartó napsütés és jóidő is szakadó esőre váltott - azt mondom mindenkinek: Bangor engem gyászol. Holnap reggel 10-kor búcsút intek…

 Az eddig itt töltött lassan 9 hónap egyik legnagyobb élményét éltem át egy napja. Carlával úgy döntöttünk, hogy ha törik, ha szakad, mi ugyan kempingezni megyünk, nem veszi el a kedvünket semmi: se rossz időjárás, se nem kedves emberek. Azt hiszem, mindent másképp…