Hát ez is eljött... A kocsi úgy telepakolva, hogy alig merem kinyitni, a szobám olyan üres, hogy félek benne. Estére a hónapok óta tartó napsütés és jóidő is szakadó esőre váltott - azt mondom mindenkinek: Bangor engem gyászol. Holnap reggel 10-kor búcsút intek Észak-Walesnek, ha nem is örökre, de egy időre biztosan. A júliust próbálom majd úgy tölteni, hogy pár hétre megfeledkezzem arról, hogy szeptember végéig le kell adnom a szakdolgozatomat, aztán augusztustól újra munka. De legalább eszembe juttatja majd kicsit ezt a kisvárost, vele együtt pedig azt a sok embert, barátot, akit életem eddigi legjobb döntése révén ismertem meg.

Hwyl fawr! Byddaf yn dy golli di, Bangor!
Goodbye! I will miss you, Bangor!