Ez a mondat hangzott el a próbafotózás kezdete előtt a Bar Uno nevezetű helyen, ami kb. a Drönknek felel meg, mert a Ffriddoedd Site-i kollégiumok bárja. A belinkelt virtual tour célja nem a Drönk lehúzása, szeretjük nagyon a Drönköt, mert az jó (többnyire). De azt azért be kell látni, hogy elég jóra megcsinálták ezt a Bar Unót.
Na szóval ott tartottam, hogy miután 120-130 embert regisztráltak a screen testre, jött egy kedves hölgy, aki elmondta, hogy ők boldog embereket keresnek (nem ám olyat, aki mosolyog, vagy pozitív kisugárzása van a képeken, nem. Ők boldog embereket keresnek. Welcome to the USA.). Meg olyanokat, akik magabiztosnak tűnnek a kamera előtt. Nem a legvonzóbbat (itt éreztem, hogy drasztikusan csökkennek az esélyeim), a legboldogabbat. És ha esetleg nem választanak minket, akkor az nem azt jelenti, hogy ők nem lájkolnak. Hát ilyen szellemiségben vágtunk neki a 1,5 perc/4 fő gyorsasággal jellemezhető próbafotózásnak.
Egy ghánaival, egy kínaival és egy angol lánnyal hívtak be minket egyszerre (az angoltól megkérdezték, hogy ő ugyan minek jött), aztán kivezényeltek a hidegbe (nem volt jó). Olyan képeket csináltak rólunk, hogy egy ember áll elöl, 3 hátul, 2 ember elöl, 2 hátul stb. Rögtön az első felvétel előtt megkérdeztem, hogy akkor elkezdjek-e már boldog lenni, és azt a választ kaptam, hogy végül is akár az is lehet. Amíg a hátsó sorban álltam, végig nevettem és 'happy!' felkiáltásokat hallattam, majd amikor előre kerültem, és 20-30 centire volt a fejemtől az objektív, akkor elgondolkoztam a számomra felkínálkozó két lehetséges opción: 1. vidám és magabiztos leszek, elkezdek teliszájjal vigyorogni, viszont akkor meglátják a fogaimat, és kiderül számukra, hogy én voltaképpen egy vámpír vagyok; 2. próbálok a szememmel úgy csinálni, mintha boldog lennék, a szemfogaimat pedig minden erőmmel a számon belül tartom, ellenben egyáltalán nem fogok hiperszupi vidámnak tűnni. Mindkettőnek megvoltak a potenciális pozitív, illetve negatív kimenetelei, de a pillanat hevében végül is a 2. opciót választottam. Pedig így utólag belegondolva a vámpírosból is ki lehetett volna magyarázni magam, például elkezdhettem volna nekik mesélni Lugosi Béláról (meg Brad Pittről).
Nem sok reményt fűztem az egészhez, mert tényleg rengetegféle embert láttam a teszten, mindenféle bőrszín, mindenféle hajkorona, én meg csak ott álltam az egyáltalán nem diákokra jellemző ruhámban az egyáltalán nem vidám arckifejezésemmel. Na jó, a szemeim azért kicsit boldogak voltak talán. Aznak estére vagy másnap (tegnap) délelőttre ígérték az e-mailt arról, hogy kiválasztottak-e. Este nem kaptam semmit, szóval gyanús volt, hogy 1. vagy nem tetszettem nekik, 2. vagy rájöttek, hogy a csukott számon belül vámpírfogak lapulnak, és féltik az egyetem jó hírnevét.
Másnap délben jött az e-mail, hogy lecsökkentették a szombati fotózásra választott csoport létszámát (oké, nem vagyok benne), és örömmel közlik, hogy bekerültem a szombati csapatba. Óje. Ami utána jött, az volt csak az igazán vicces. Hosszasan írták, hogy milyen ruhában menjünk, milyen csereruhákat vigyünk, milyen egyéb kiegészítők legyenek nálunk, és ami a legfontosabb:
Please make sure you are clean and presentable,- eg make sure you have washed your hair in past 24 hours! (Legyél tiszta és "szalonképes", pl. győződj meg róla, hogy az elmúlt 24 órában mostál hajat!)
Azon gondolkodom, hogy odamegyek, és sokkos állapotban közlöm velük, hogy az úton a fotózásra jutott eszembe, hogy 26 óra is eltelt az utolsó hajmosásom óta. Nevetség tárgya.
Van egy délelőtti és egy délutáni csoport egyébként, a délelőttiben 8-9-en vagyunk, a délutániban kevesebben. Nekünk jelezték, hogy valószínűleg du. 2 óra után is maradnunk kell, illetve olyanok is lesznek, akiknek a fotózás végéig. Most erre hajtok, hogy több pénzt adjanak. Egye fene, még a hajam is megmosom még egyszer, ha ezen múlik.
