A vizsgaidőszaknak számomra legalább is igen. A büdös marketing vizsgán kívül a többivel kapcsolatban egész pozitív érzéseim vannak. Persze majd elmúlik, ha megtudom, melyik hány % lett. 

Az a gond az itteni osztályozással vagy pontozással vagy nevezzük akárminek, hogy hiába áll rendelkezésre a 100-as skála, általában sikerül elérniük a tanároknak, hogy egyáltalán ne differenciáljanak közöttünk (látszik, hogy nem jártak a Nagy Janihoz meg a Nagybányai Olivérhez pszichometriára). Az a tendencia, hogy 50% alatt nem adnak, mert az már bukás, 60%-tól van az ún. merit, amit nem is tudom, hogy lehetne magyarítani, mondjuk azt, h dicsérettel/-es, és akkor legalább jó bénán hangzik, ha értelme nem is lesz; 70%-tól pedig már distinction (kitüntetés, ha már a vicces magyar neveknél maradunk), amit egy évfolyamból a lakótársaim elmondása szerint kb. 1 ember szokott megkapni, mert majdnem egyenlő a lehetetlennel. Ezért nem is nagyon akarnak ilyesmivel megkísérteni bennünket, 70% fölött csak akkor kaphat az ember, ha a) rendkívül vajszívű a tanár, vagy b) tényleg valami emberfelettit alkotott. De az emberfeletti, az inkább a 69%-hoz van közelebb. Szóval eddig amiket lehetett hallani, azok a jegyek/pontok többnyire 62-68% között voltak. 

Na mindegy, igyekszem túltenni magam ezen, hogy nem elég, hogy külön van a hideg-meleg csap, egy wc-lehúzószerű zsinórral kell felkapcsolni a lámpát, és padlószőnyeg van a fürdőszobában, de még ahhoz is hülyék, hogy értelmesen pontozzanak.

Elég negatív kicsengésű lenne ez a poszt, ha az egyéb lakótársas issue-kat is megemlíteném, amik mostanában nagyon fel tudnak idegesíteni, úgyhogy ezektől most megkímélném a kedves olvasóközönséget.

Írok inkább arról, hogy a szobám ablakából lehet hallani esténként a parti szelet, ami bár nem olyan langyos, mint a Balatonon, de attól még igen kedves a lelkemnek. És még olyan vidámság is fog történni (azon kívül ugye, hogy végre lesz életem), hogy holnap jön Eszter, akivel jól meg tudjuk majd beszélni, hogy mi milyen fantasztik magyarok vagyunk (sajnos időről időre erre a következtetésre kell jutnom az engem érő élmények hatására). 

Ehhez kapcsolódóan még elmesélem, hogy ebben a félévben valószínűleg segíteni fogok egy itteni kórusnak megtanulni egy Kodály-kórusművet magyarul, mert walesiül már énekelték, de szeretnék eredeti nyelven is. Nyáron mennek Kínába a Kórusolimpiára (ezt most így önkényesen magyarítottam), és ott fogják előadni. Videó mindenképpen lesz, ha ez megvalósul. 

Most pedig megyek és kialszom az elmúlt két hetet.