Ma volt master tanulmányaim utolsó előadása... Durva... Arra emlékszem, hogy szeptemberben mindenki hogy szörnyülködött (én is), hogy Úristen, elmegyek egy évre, mennyire hosszú lesz az, sosem lesz vége... Tudom, hogy még van 2 hónapom itt, azalatt 2 beadandó, 1 prezentáció és 3 vizsga, meg kell írnom a szakdolgozatom is a nyáron, de most mégis nosztalgia fog el kétpercenként. (Tegyük hozzá, hogy ez valószínűleg az én hülyeségem is.)

Amióta visszajöttem (most már 1 hónapja), végig napos, beachre járós idő volt, nem is akartam elhinni. Ma volt az első esős nap, de már nagyon edzett vagyok, 10 fokban simán rohangálok kabát meg esernyő nélkül, és tényleg nem fázom. Kicsit nyár feeling ez most nekem, olyan, mint amikor megszakítja 1-1 esősebb hét a kánikulát. Akkor kezdett el esni, amikor ma Tammyval, a thai csoporttársammal végre eljutottunk hosszas rá nem érések után kávézni. Nagyon jó hatással vagyunk egymásra, mert akárhányszor beszélgetek vele, megnyugszom, hogy vannak még nagyon jó lelkű, zavarbaejtően kedves emberek a Földön. Ő meg mindig elmondja, hogy én vagyok számára az erős, individualista nyugati nő (szexi lábakkal) prototípusa, aki mindig mosolyog, akkor is, ha nincs minden rendben (ezt csak ő képzeli). Olyanokat is mond, hogy tanul az életfelfogásomból, és szerinte mindenki jól érzi magát, ha velem van, de ezeket nem hiszem el feltétlenül, de attól még tisztára jólesnek.

Találtam BBQ-s képeket, amiket még kb. 2 héte csináltunk, amikor nagyon nyár-lázban égtünk, és elmentünk Menai Bridge-be, ahol egy hatalmas kajálás után vicces játékokat játszottunk. Pont így:

Created with Admarket's flickrSLiDR.

(megint el kell menni a flickrre, ha valaki látni szeretné a képföléírásokat)