Annyi dolog van mostanában, hogy valahányszor megpróbálom összeszedni, miket kellene megcsinálni a márciusi hazautazásom előtt, mindig kihagyok legalább 2-3-at. Úgyhogy üzenem azoknak a kedves olvasóknak (igen, Ghost, főként neked), akiknek az a benyomásuk a blog alapján, hogy mi csak nyaralunk itt, hogy nem egészen. Most éppen egy 4-6000 szavas kutatási tervet kellene írnom, ami majd a szakdolgozatom eleje lesz, de inkább blogolok, hogy ne tűnjek el megint egész hetekre (meg hogy ne kelljen még egy fél óráig elkezdenem).

Új szokásom (már két egész napja), hogy ébredés után, ami olyan 11 és 12 óra közé tehető, ha nincs órám, lemegyek a tengerhez. Az elmúlt időben szépen sütött a nap, úgyhogy kabát sem kell, két pulcsiban már neki lehet indulni. Nagyon közel van a házunkhoz a Hirael Bay, csak lemegyek a szomszéd utcán, és már ott is vagyok. Annyira szeretem, hogy amikor még 100-150 méter visszavan a partig, már akkor megérzem a tenger illatát, mert az állandóan fújó szél odahozza. Valószínűsíthető, hogy amit én "tengerillatnak" nevezek, az lényegében a vízben oldott alga szaga, de attól én még bármeddig tudnám szagolgatni. 

Sokat gondolok arra, hogy nem kellene ennyit feszülni a mindenféle beadandókon meg elvégzendő feladatokon, valahogy majd úgyis sikerül megírnom őket, de egyelőre nem tudtam elhitetni magammal. Kezd közeledni a június vége (igen, tudom, még több, mint négy hónapot leszek itt), és arról próbálom meggyőzni magam, hogy utána már nem leszek itt többé, addig kellene elmenni pl. Cardiffba, ilyen-olyan találkozókra és bulikba, addig kellene kihasználni, hogy vannak ingyen anyanyelvi "spanyoltanárok". Le kell ülnöm beszélnem magammal, azt hiszem. (Igen, túl sok a magammal.)

Na jó, akkor most megyek, és folytatom a proposalt. Vagy legalább is úgy teszek.