Elég kemény volt ez a nap, szüleim összesen 18 órát ültek a kocsiban (nekik volt plusz 2 órájuk, mert én csak Pesten szálltam be). Ha én lennék Bridget Jones, akkor úgy kezdtem volna a bejegyzést, hogy megszerzett német autópályás WC-s kuponok száma 8 (hazafelé megvesszük valamelyik benzinkutat belőlük, nemám kávé). Mindenkinek mindenféle baja volt már az egész nap kocsiban üléstől, a melegtől meg úgy az élettől összességében, arról nem is beszélve, hogy megállapítottuk, haladó gondolkodású országnak tekinthetjük magunkat, ugyanis a holland és a belga autópályákon 120 km/h a sebességkorlátozás.

Nemrég (háromnegyed 10 körül) érkeztünk meg Brugge-be. A hostel elmegy kategória (mondjuk a legrosszabb, amiben eddig voltam), elég büdös és meleg van a folyosókon, ráadásul nem elég erős a szobában a wifi jel (kardinális kérdés, nyilván). Úgy volt, hogy anyáék egy külön kettes szobában alszanak, én pedig bemegyek egy 4-es szobába, viszont annyira kicsi volt ott a hely, hogy én alig tudtam belépni. Kiszedtük az ágymatracot, és átraktuk a kettes szobába ezt is. Gyorsan zuhanyzunk, aztán sétálunk egyet a városban. Jó lenne legkésőbb éjfél körül ágyba keveredni, mert minimum 8-kor el kell indulnunk, hogy időben ott legyünk a kompnál Calais-ban (1,5 órával be kell csekkolni az indulás előtt). Én pedig mindenképpen akarok világosban (i.e. 6-kor kelés) is fotókat csinálni, elvégre mégis csak itt vagyok fucking Bruges-ben.

Holnap van az indulás. Még nem a nagy nap, az majd valamikor szeptember 19-e körül. A mostani bangori látogatás apropója az, hogy nem kaptam helyet az egyetemi halls of residence egyikében sem. Ezek az itthoni kollégiumnak megfelelő épületek, annyi különbséggel, hogy itt többnyire 1 ágyas szobák vannak, 4 személyenként 1 konyhával és bizonyos esetekben külön fürdőszobával. A hátránya ennek a típusú szállásnak, hogy a szobák nagyon kicsik ahhoz képest, hogy milyen méregdrágák. Persze lehet, hogy nem találok sokkal nagyobb szobát sem, de most beleéltem magam, hogy ez így sokkal jobb lesz. Mármint az, hogy más emberekkel fogok közösen egy házat bérelni, és nem egy cellában fogok elszigetelten élni. A két nap, amelyet Walesben fogunk most tölteni, arról fog szólni, hogy kiadó szobák után kutatok, felhívom az illetékest, megszervezek egy viewingot, aztán sok ilyen után döntök arról, hol fogom eltölteni a következő egy évet. Preferenciáim nincsenek nagyon, mondjuk szeretném, hogy ne legyen túl sok csótány, de a legfontosabb talán az, hogy legyen egy normális ablak a szobán. Én odáig jutottam el az elméletgyártásban, hogy az mindenképpen jó, ha van egy kis fény, látom, hogy melyik a szekrény meg az ágy, de Niki fordított irányú összefüggést feltételez az ablak mérete és a depresszió kialakulásának valószínűsége között, szóval vannak itt még rejtett kapcsolatok.

Addig nem merem publikálni a bejegyzéseket, amíg nincs tagline, viszont nagyon messze vagyok attól, hogy eszembe jusson vmi jóféle. Gondolkozás.

(A rendelkezésre álló sablonok meg hát ja... Majd reménykedem, hogy valaki megszán egy újjal.)