Holnap van az indulás. Még nem a nagy nap, az majd valamikor szeptember 19-e körül. A mostani bangori látogatás apropója az, hogy nem kaptam helyet az egyetemi halls of residence egyikében sem. Ezek az itthoni kollégiumnak megfelelő épületek, annyi különbséggel, hogy itt többnyire 1 ágyas szobák vannak, 4 személyenként 1 konyhával és bizonyos esetekben külön fürdőszobával. A hátránya ennek a típusú szállásnak, hogy a szobák nagyon kicsik ahhoz képest, hogy milyen méregdrágák. Persze lehet, hogy nem találok sokkal nagyobb szobát sem, de most beleéltem magam, hogy ez így sokkal jobb lesz. Mármint az, hogy más emberekkel fogok közösen egy házat bérelni, és nem egy cellában fogok elszigetelten élni. A két nap, amelyet Walesben fogunk most tölteni, arról fog szólni, hogy kiadó szobák után kutatok, felhívom az illetékest, megszervezek egy viewingot, aztán sok ilyen után döntök arról, hol fogom eltölteni a következő egy évet. Preferenciáim nincsenek nagyon, mondjuk szeretném, hogy ne legyen túl sok csótány, de a legfontosabb talán az, hogy legyen egy normális ablak a szobán. Én odáig jutottam el az elméletgyártásban, hogy az mindenképpen jó, ha van egy kis fény, látom, hogy melyik a szekrény meg az ágy, de Niki fordított irányú összefüggést feltételez az ablak mérete és a depresszió kialakulásának valószínűsége között, szóval vannak itt még rejtett kapcsolatok.