Aki eddig még nem tudta, az most már biztosra veheti, hogy ez a helyzet. Aki ezt a rendkívül értékes információt szolgáltatta számomra, az nem más, mint Mr. Young Jun Lee, katolikus barátai körében Andrea, akivel a hétfő délutánomat töltöttem.
Hétvégén ugyanis olvasott Magyarországról az interneten, és ennek tanulságaként elmondta nekem, hogy ez nem is egy harmadik világbeli ország. Próbáltam jelezni neki, hogy akármilyen alacsony a minimálbér és ehhez képest akármilyen drága is a megélhetés, azért ezt én nem gondoltam, hogy a világ fent említett részéhez tartozna hazánk. De ő tovább ment... Megnézte a GDP-t is, és az milyen magas (jó, Etiópiához képest valószínűleg igen), tehát developed country.
Valószínűleg vízumproblémái gyakorolonak tudattalan hatást cselekedeteire, de a keresést ő nem úgy kezdi, hogy Google-be Magyarország be, hanem rögtön Hungarian passport keresőkifejezéssel. Miután látta, hogy Magyarországból több országba lehetséges utazni, mint Észak-Koreából (ahol North Korean ordinary citizens are normally not allowed to exit the country, not even for tourist purposes), rögtön megerősítve érezte elméletét országunk fejlettségéről.
A nap hátralevő része azzal telt, hogy Marketing Strategy előadáson taekwondo (ez magyarul taekwAndo, ha minden igaz) vezényszavakat és egyéb hasznos kifejezéseket kiáltoztam koreaiul (Figyelem! Tiszteletadás az alapító mesternek! Félszabad küzdelem! Tenyértámasztásos biztonsági oldalsó hárítás! Kiálló mutatóujjpercű ököl!), amin ő nagyon nevetett. Rettentő useful oldal egyébként.