Már csak Laurával ketten vagyunk a házban, és miután kitakarítottunk minden apró kis sarkot, kellett találnom magamnak elfoglaltságot, így tegnap elmentem egy napra Liverpoolba. Nagy ajándék- és egyéb vásárlást terveztem, de annyira nem sikerült sok mindent vennem. Próbálom pótolni a hiányosságokat itt, Bangorben. Túl sok érdekesről nem tudok beszámolni, de azért csináltam pár képet a hangulat érzékeltetésére. Itt ni (Egy kicsit én is rajta vagyok az egyiken, hogy hihető legyen. Elnézést.):
http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622913675275/
Éppen próbáltam időben lefeküdni aludni péntek este, hogy másnap elérjem a 7.20-as buszt, amikor 1 óra körül éjszaka ezt láttam facebookon: "NEvandoooooooooooooooo en Bangorrrrrrrrrrrr :)", úgyhogy gyorsan elhúztam a függönyt, és HAVAZOTT! De tényleg! Rendesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Örülök nagyon, hogy így még azok az emberek is látták, akik másnap mentek haza, és még soha életükben nem láttak havat, vagy max. egyszer (filmen). Aztán tegnap este is esett, de most már hallom, hogy az eső vette át sajnos a helyét. Jégeső!!! Elég durva, pillanatok alatt fehér lett a jégdaraboktól az egész út.
Képek a karácsony előtti és/vagy havas Bangorről:
http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622913709609/
A mai napon pedig megmásztuk Wales legnagyobb, a UK-ben pedig a második legnagyobb hegyet, a Snowdont. Elég kemény volt, felfelé kb. 4-4,5 óra alatt tettük meg a 7,5 km-es utat, lefele talán 1,5-2 lehetett. Állítólag ez a legkönnyebb út felfelé, hát nem tudom, hogy akkor milyen lehet a többi. Félúton már szólt nekünk egy bácsi (akiről kiderült, hogy idén neki ez a 14. alkalom, hogy felmászik), hogy ha nincsenek síbotjaink vagy hogy hívják őket, akkor lehet, hogy nem tudunk felmenni. Teljes sífelszerelésben voltam, amire szükség is volt, mert a csúcson -13 fok volt, de olyan hófúvásban kellett menni többnyire, hogy mindenünk megfagyott (nadrág, kabát, kesztyű, haj, arc nagyjából). Kis golyó formájú jegeket fújt az ember pofájába a szél, de úgy, hogy időnként meg kellett állni több percre, mert fújta be a szemembe is, és az annyira nem finom. Rendes túrafelszereléses emberek is fordultak vissza, de nekünk eszünkbe sem jutott, mert ha egyszer már eljöttünk, akkor megcsináljuk. Volt, ahol derékig érő hó volt, tiszta síelés feeling. Na jó, nem magyarázom tovább, hogy mekkora királyok voltunk, tanúságul álljanak itt a képek és (tadam!) kivételesen egy videó is.
Elvileg ez egy 3 nyelvű videó ám, az elején és a végén keretes szerkezetként én beszélek angolul, majd jön a spanyol és a magyar, de eközül a rengeteg nyelv közül csak a magyart lehet érteni a nagy hófúvástól. De így is van ez rendjén. (Most megnéztem újra, és a magyarból is csak kb. 5 szót. Nem baj. Így van ez rendjén.)
Viszonyításképpen álljon itt egy mondat a hely veszélyességi faktoráról:
During winter, all these routes become significantly more difficult and many inexperienced walkers have been killed over the years attempting to climb the mountain via the main paths.
(Télen az összes útvonal jeletősen nehezebbé válik, és az évek során sok tapasztalatlan túrázó halt meg, miközben a fő útvonalakon megpróbáltak feljutni a hegyre.)
Illusztrációk:
http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622914137865/
