Igen, megvagyok, minden a legnagyobb rendben. Épp ezért nincs időm sosem írni!
Megvolt a fotózás, semmi érdekesség nem történt, ültünk az előadóban meg úgy kellett csinálni, mintha egy szemináriumon discussolnánk valamit, de annyira autentikusan, hogy ne legyen feltűnő, hogy a háttérben van egy kandalló, 2 egybeépített plazmatévé, a falon festmények és grafikák, az ablakon át pedig pont a Snowdoniára és a tengerre lehet látni. Tipikus szemináriumi terem, nyilván. Most azon megy/ment a szenvedés, hogy péntekig vigyük vissza az adózási formanyomtatványt kitöltve, menjünk el Caernarfonba interjúra (amihez persze időpontot kell kérni), hogy kapjunk brit biztosítási számot, valamint ki kellett tölteni egy 4 oldalas izét is, amiben tömjénezni kellett az egyetemet (mondjuk nem nehéz), mert majd ezekből idéznek a prospektusban meg az interneten a képek mellett.
Azt is elmondták, hogy bár a kinti képeket mindig nyáron csinálják, 2 évvel ezelőtt a Photoshopot kellett segítségül hívni a kék éghez. Ja, igen, a weather (meg a forecast is), az többnyire ilyen mostanában:
Segítségképen a kék, az az eső. És ez a kép kicsit hazudik, mert ezen nálunk pont nem esik. Pedig de. Mindig. Minden irányból, de legfőképpen vízszintesen, hogy az ember pofájába jól bele tudja fújni az egyébként tornádóhoz hasonló szél. Ami mint jóbarátja, az eső, mindig jelen van. Itt az idő, hogy rendeljek gumicsizmát meg esőkabátot eBayről.
Voltam ma fMRI kísérleten, betettek ilyen csudiszupi gépbe, viszont az utolsó 1/3-ában majdnem elaludtam a monoton zajtól. De adtak a 1,5 óráért 15 fontot, meg azt is mondták, hogy tök szép agyam van, és mutattak is róla ilyen képekből készült videót. Felírták az e-mail címem a kísérleti alany listára, szóval hívnak majd máskor is, és az jó, mert pénz.
Ha már itt tartunk, akkor odáig is eljutottam, hogy végre nyitottam brit számlát, mától kezdve mindenki küldhet pénzt. (Na jó, eddig is küldhettetek volna, de akit eddig csak ez tartott vissza, annak mailben elküldöm az IBAN-t.)
Ez a hét most a reading week, ami alatt (nagyon meglepő módon) olvasnunk kellene, de ehelyett hülye group meetingekre kell járni a csoportos beadandókhoz. A legtöbb csoportom tök jó, mert normális emberek vannak benne, akiket ismerek (szaktársak), viszont a Vállalati stratégia csoportomból 2 találkozó után máris elegem van. 7 ember dolgozik egy témán, elvileg 8 lett volna (bravó! könnyedén menedzselhető létszám, amikor mindenki másik szakra jár egyébként is), de a 8. ember az vmi fantomnak tűnik. Na szóval kedden volt találkozónk, megbeszéltük, h hol és mikor, felkeltem korán, mint az állat, késtem 3/4 órát (nem teljesen az én hibámból) és amikor odaértem, még senki nem volt ott. Vártam kicsit, átmentem a könyvtárba (totál másik épület), olvastam bulvár híreket kis hazánkból, néztem bulvár videókat kis hazánkból, majd további 3/4 óra múlva jött egy sms az egyik lánytól, hogy már 3-an odaértek. Brilliant. Na ennyit ezekről. Csak az indiaiaktól meg az araboktól mentsen meg az ég (tisztelet a kivételnek)!
