na még 1,5 nap

 2009.12.22. 03:16

 Mára is jutott 3 búcsúzás. Üres a ház. Most már mennék én is.

A Manchester Airport nyitóoldala jelenleg:

Manchester Airport is experiencing knock on effects from yesterday's severe weather conditions, but from 11.00pm last night Runway 1 has been operating as normal.

We are continuing to clear the backlog of flights. Some flights from yesterday are still to leave. The majority of these flights will be leaving today, however some airlines have re-booked passengers onto flights later in the week.

We are working with our airlines to arrange overnight accommodation for passengers whose flights have been delayed, however some passengers stayed in the terminals overnight where they were given food, water and blankets to make them as comfortable as possible.

the goose is getting fat

 2009.12.20. 22:37

Már csak Laurával ketten vagyunk a házban, és miután kitakarítottunk minden apró kis sarkot, kellett találnom magamnak elfoglaltságot, így tegnap elmentem egy napra Liverpoolba. Nagy ajándék- és egyéb vásárlást terveztem, de annyira nem sikerült sok mindent vennem. Próbálom pótolni a hiányosságokat itt, Bangorben. Túl sok érdekesről nem tudok beszámolni, de azért csináltam pár képet a hangulat érzékeltetésére. Itt ni (Egy kicsit én is rajta vagyok az egyiken, hogy hihető legyen. Elnézést.):

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622913675275/

Éppen próbáltam időben lefeküdni aludni péntek este, hogy másnap elérjem a 7.20-as buszt, amikor 1 óra körül éjszaka ezt láttam facebookon: "NEvandoooooooooooooooo en Bangorrrrrrrrrrrr :)", úgyhogy gyorsan elhúztam a függönyt, és HAVAZOTT! De tényleg! Rendesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Örülök nagyon, hogy így még azok az emberek is látták, akik másnap mentek haza, és még soha életükben nem láttak havat, vagy max. egyszer (filmen). Aztán tegnap este is esett, de most már hallom, hogy az eső vette át sajnos a helyét. Jégeső!!! Elég durva, pillanatok alatt fehér lett a jégdaraboktól az egész út.

Képek a karácsony előtti és/vagy havas Bangorről:

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622913709609/

A mai napon pedig megmásztuk Wales legnagyobb, a UK-ben pedig a második legnagyobb hegyet, a Snowdont. Elég kemény volt, felfelé kb. 4-4,5 óra alatt tettük meg a 7,5 km-es utat, lefele talán 1,5-2 lehetett. Állítólag ez a legkönnyebb út felfelé, hát nem tudom, hogy akkor milyen lehet a többi. Félúton már szólt nekünk egy bácsi (akiről kiderült, hogy idén neki ez a 14. alkalom, hogy felmászik), hogy ha nincsenek síbotjaink vagy hogy hívják őket, akkor lehet, hogy nem tudunk felmenni. Teljes sífelszerelésben voltam, amire szükség is volt, mert a csúcson -13 fok volt, de olyan hófúvásban kellett menni többnyire, hogy mindenünk megfagyott (nadrág, kabát, kesztyű, haj, arc nagyjából). Kis golyó formájú jegeket fújt az ember pofájába a szél, de úgy, hogy időnként meg kellett állni több percre, mert fújta be a szemembe is, és az annyira nem finom. Rendes túrafelszereléses emberek is fordultak vissza, de nekünk eszünkbe sem jutott, mert ha egyszer már eljöttünk, akkor megcsináljuk. Volt, ahol derékig érő hó volt, tiszta síelés feeling. Na jó, nem magyarázom tovább, hogy mekkora királyok voltunk, tanúságul álljanak itt a képek és (tadam!) kivételesen egy videó is.

Elvileg ez egy 3 nyelvű videó ám, az elején és a végén keretes szerkezetként én beszélek angolul, majd jön a spanyol és a magyar, de eközül a rengeteg nyelv közül csak a magyart lehet érteni a nagy hófúvástól. De így is van ez rendjén. (Most megnéztem újra, és a magyarból is csak kb. 5 szót. Nem baj. Így van ez rendjén.)

Viszonyításképpen álljon itt egy mondat a hely veszélyességi faktoráról:

During winter, all these routes become significantly more difficult and many inexperienced walkers have been killed over the years attempting to climb the mountain via the main paths.

(Télen az összes útvonal jeletősen nehezebbé válik, és az évek során sok tapasztalatlan túrázó halt meg, miközben a fő útvonalakon megpróbáltak feljutni a hegyre.)

Illusztrációk:

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622914137865/

 

 

 

 

winter wonderland

 2009.12.18. 05:26

 Igen, igen, igen! Gyakorlatilag minden leadva (még holnap be kell vinni egy hardcopyt), jöhet a karácsony! Meg a blogírás. Felgyülemlett pár kép az utóbbi néhány hétben tél témakörben, ezeket szeretném mindenképpen megosztani a kedves érdeklődőkkel.

Viszont először azzal kezdem, hogy köszönöm Agárnak, Mamának, Papának, Erzsinek, Péternek és (ha nem hazudott, hogy elküldte) Dödinek a képeslapokat! Aki eddig még nem küldött, az se keseredjen el, mert légipostával 2-3 nap alatt ideér, úgyhogy ha ma feladjátok, akkor még pont megkapom.

Na és akkor a képekről!

A karácsonyfánkat december 6-án állítottuk fel, azóta derít minket jobb kedvre a hülye beadandók miatti kiborulások közepette. A ház egyéb részein is elhelyeztünk kisebb dekorációkat, nagyon kis cuki lett a ház.

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157623022330022/

 

Már november 28-a óta akarok képeket mutatni a hóról. Mert van itt is, bizony. Na jó, nem Bangorben, de majdnem. Van ugyanis itt, a közelben a Snowdonia nevezetű hegység, amiről már írtam, azt is elmondtam, hogy nem vmi magasak, a legmagasabb, a Mount Snowdon is csak 1085m, de mivel itt van nagyon közel a tengerhez, ezért magasabbnak tűnik. Jól látszanak ezek a hegyek Bangorből is, és már nagyon vártam, mikor lesz a tetejükön (csúcsukon vagy mi) hó, mert már csomó képet láttam, amin egyszerre látszott a havas Snowdonia és a teljesen zöld környéke. November 28-án délután 4 körül láttam, hogy elkezdtek az ismerőseim olyan mondatokat posztolni Facebookon, mint hogy itt a hó stb., úgyhogy gyorsan cipőt vettem, lefutottam a tengerig (futva kevesebb, mint egy perc, szóval nem kell hatalmas sportteljesítményre gondolni), hogy megnézzem a hegyeket. Már sötétedett, féltem, hogy nem fogom jól látni, de így is elképesztő volt! Tényleg ott volt a hó!!! Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki még sosem látott havat: visszarohantam a házba, és szóltam Comille-nak (csak ő volt itthon), aki éppen valami beadandón dolgozott, hogy azonnal öltözzön, megyünk havat nézni, ezt neki is látnia kell. 

Mivel már sötétedett, nem fényképeztem, másnap esett az eső, úgyhogy akkor sem, és mivel mindig csak halogattam, azt gondoltam, hogy senki sem fogja értékelni a fényképeimet, mert nem lesz már annyi hó, mint az első nap, úgyhogy meg is feledkeztem róla. Erre az egyik szörnyű csoportmunka kapcsán kiderült az egyik taiwani fiúról, hogy szeret fotózni, és vannak képei a havas Snowdoniáról is. Éjszaka is. Gyorsan elkértem tőle a képeket, elképesztőek! És mind Bangorből van fényképezve!

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157623022262988/

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157623022274648/

 

Amiről még vannak fotóim, az a tegnapi karácsonyi vacsoránk. Túl sok történetet nem tudok róla mesélni, rengeteg kaja volt, életemben először nyitottam ki crackert (remélem, mindenki észrevette, hogy a baratno.com-ról linkeltem), nálam maradt rögtön a cuccal teli vége, odaadtuk egymásnak a secret santa ajándékokat (kihúztuk egymás nevét), örültünk, fényképezkedtünk. Pont így:

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622897757463/

 

(Egy idő után már nem volt erőm tovább válogatni őket, úgyhogy ez most csak úgy ömlesztve, minden jóérzés nélkül.)

 

utolsó hajrá

 2009.12.15. 04:21

 Már csak 1,5 kemény nap van vissza, és miután megünnepeltem kellően, hogy vége a szorgalmi időszaknak (1-2-3 napos rendezvénysorozatra gondolok), rengeteg poszt lesz itt. Vannak karácsonyfás képek, havas hegyes képek meg csupa jó dolog, úgyhogy az elutazásom előtti egy hetet mindenféle olyan dokumentálásával fogom tölteni, ami eddig kimaradt a blogból. Na meg karácsonyi vásárlással, egész nap ágyban fekvéssel és olvasással, és talán még egy kis kirándulással is. De szép is lesz...

Magyarország fejlett ország

 2009.12.08. 18:03

 Aki eddig még nem tudta, az most már biztosra veheti, hogy ez a helyzet. Aki ezt a rendkívül értékes információt szolgáltatta számomra, az nem más, mint Mr. Young Jun Lee, katolikus barátai körében Andrea, akivel a hétfő délutánomat töltöttem.

Hétvégén ugyanis olvasott Magyarországról az interneten, és ennek tanulságaként elmondta nekem, hogy ez nem is egy harmadik világbeli ország. Próbáltam jelezni neki, hogy akármilyen alacsony a minimálbér és ehhez képest akármilyen drága is a megélhetés, azért ezt én nem gondoltam, hogy a világ fent említett részéhez tartozna hazánk. De ő tovább ment... Megnézte a GDP-t is, és az milyen magas (jó, Etiópiához képest valószínűleg igen), tehát developed country.

Valószínűleg vízumproblémái gyakorolonak tudattalan hatást cselekedeteire, de a keresést ő nem úgy kezdi, hogy Google-be Magyarország be, hanem rögtön Hungarian passport keresőkifejezéssel. Miután látta, hogy Magyarországból több országba lehetséges utazni, mint Észak-Koreából (ahol North Korean ordinary citizens are normally not allowed to exit the country, not even for tourist purposes), rögtön megerősítve érezte elméletét országunk fejlettségéről.

A nap hátralevő része azzal telt, hogy Marketing Strategy előadáson taekwondo (ez magyarul taekwAndo, ha minden igaz) vezényszavakat és egyéb hasznos kifejezéseket kiáltoztam koreaiul (Figyelem! Tiszteletadás az alapító mesternek! Félszabad küzdelem! Tenyértámasztásos biztonsági oldalsó hárítás! Kiálló mutatóujjpercű ököl!), amin ő nagyon nevetett. Rettentő useful oldal egyébként.

itt a mikulás!!!

 2009.11.27. 16:37

 Ma reggel dél körül elmentem futni, és amire hazaértem, egy doboz várt a konyhapulton. És akkor én már tudtam, hogy ez a messzi Tolnáról származik. Éppen azzal küzdök, hogy ne egyem meg az összes szaloncukrot egyszerre, úgyhogy Anyának üzenem, hogy semmi gond nincs azzal a vajkaramellással, amiből csak ÖT!!! darabot rakott bele a dobozba. Nem baj, van cserébe rengeteg zselés, van mézeskalács, kis mikulások, vízálló szempillaspirál (igen!!!), 3 liter borhoz való forralt bor fűszer (helyesen talán forraltbor-fűszer), darált mák és még egyéb csokiságok. A képek nézegetésekor tessék különös figyelmet fordítani a euro coinokra!

Mivel a blog.hu nagyon csúnya játékokat játszik velem, ezért próbálom outsource-olni az íráson kívül a blogoláshoz szükséges tevékenységeket fejlettebb oldalaknak, úgyhogy képek pl. majd flickrön mindig.

Másik fontos bejelntenivalóm, hogy vettem a Poundlandben (minden £1) egy karácsonyi képeslapok tárolására alkalmas kis izét, amit eredetileg csak a szobám vidámabbá tevésére szándékoztam felhasználni, de aztán felismertem a benne rejlő lehetőségeket. Mert hogy ugye ez egy Christmas card rack. Szóval...figyelem !!!

MINDENKI, AKI NÉHA BELEOLVAS A BLOGBA, VAGY NINCS IDEJE ILYESMIRE, MERT Ő A DÖDI, ÉS MINDIG TANULNIA KELL, DE AZÉRT IDŐNKÉNT ESZÉBE JUTOK, AZ KÜLDJÖN NEKEM EGY KARÁCSONYI KÉPESLAPOT, MERT AZ NAGYON VIDÁM LENNE AZ ÉN KIS LELKEMNEK!.

Íme a cím: 

Isnant
Glynne Road
Bangor
LL57 1AH
Gwynedd
UNITED KINGDOM

Azért a nevemet sem árt ráírni, és jó lenne, ha még december 23-a előtt megkapnám. A többi up to you, kérek sok-sok karácsonyi képeslapot!!!

Képek pedig itt:

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157622761736233/

 

rettentő tudományos poszt

 2009.11.26. 23:20

 Akármennyire is várja mindenki (?) már az alkoholos bejegyzést, most nem az fog jönni, hanem egy tudományos (???) témájú, mert az egyetem azért van, hogy tudományosítsuk még jobban az agyunkat (???????????????).

Már mérgelődtem megamban, hogy mi az, hogy még mindig nem írtam arról, hogy kiderült, hogy James Intriligator, a Harvardon PhD-zett californiai legjobbfej bácsi, aki publikált Kosslynnal együtt, ő lesz a témavezetőm a disszertációmhoz, ami a márkahűségről fog szólni, és affektív priming paradigmát fogok hozzá használni. Aztán kiderült ma, hogy lehet, hogy nem is olyan nagy baj, és nem csak azért, mert az olvasók nagyobb részének fogalma sincs arról, ki Kosslyn (elnézést minden magasan művelt viselkedéselemzőtől). 

Az történt ugyanis a héten, hogy meg kellett tartanunk az informális prezentációt (és egyben az első egyedül kivitelezett, angol nyelvű prezentációt életemben) arról a témáról, amiről majd az egyik beadandónkat fogjuk írni. Kezdetben nem volt sok ötletem, aztán eszembe jutott, hogy van nekem a jó barátom, a flow (az angol nyelvű verzió jóval normálisabb egyébként), amit már két műhelymunkámban is vizsgáltam, magyar bácsi volt a kitalálója, nézzük meg, mit lehet vele kezdeni a fogyasztói pszichológiában. Megcsináltam a ppt-t, a téma konkrétan a flow szerepe az online vásárlási viselkedésben lett, raktam bele csinos képeket, sőt még odáig is merészkedtem, hogy egyfajta frameworköt találtam ki az egésznek. Megvolt az előadás (3 brit után jöttem a sorban, fincsi...), nem tettek fel megválaszolhatatlanul kínos kérdéseket, szóval megnyugodtam. Az óra végén megérkezett néhány PhD-s, és egyszer csak látom, hogy hívnak oda magukhoz. Kiderült, hogy az egyikőjük pont flow-t vizsgál, és nagyon sajnálja, hogy nem hallhatta az előadásomat. De megkért, hogy küldjem át a ppt-t, mert annyira kíváncsi. (Ilyen se történt még, hogy valaki a tudományos tevékenységem iránt érdeklődött, dehát hiába, ez már ennyire magas akadémiai szint, hogy hozzá kell szokni - gondolta kicsilány és azt mondta, kekeke.)

Másnap újra összefutottam a fiatalemberrel, aki még lelkesebbnek tűnt, és kiderült, hogy beszélt a témavezetőjével (aki szintén nagyon jófej egyébként, anélkül, hogy annak a látszatát próbálnám kelteni, hogy itt minden tanár nagyon jófej, pedig de), és a témavezető is nagyon lelkes, hogy én is foglalkozom a flow-val, és milyen jó lenne, ha leülnénk beszélgetni, és esetleg bekapcsolódnék a kutatásuk/aikba. Olyat is mondtak, hogy ha van hozzá kedvem, akkor akár írhatnám is ilyenből a szakdolgozatomat. 

Ugye ez mind szép és jó, de azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen szakra járok. Bár a brand loyalty témaköréről még nem sok infóm van, szóval ilyen szempontból bármikor válthatok témát meg témavezetőt, de azt mondtam nekik, hogy jó, akkor üljünk le jövő héten, beszéljünk róla, de nekem az fontos, hogy mindenképpen bele tudjam vinni a consumer psychologyt, mert én azért vagyok itt végső soron. Meglátjuk, mi lesz, mindenesetre izgalmas egy kicsit.

Pont most, amikor rájöttem, hogy nekem nincs elég ambícióm ahhoz, hogy akkor kevesebb mint egy év múlva állásinterjúkon magyarázzam, hogy a fogyasztók így meg úgy. A sors fintora vagy mi. Meglátjuk.

Addig egy művészi kép rólam mindenkinek szeretettel:

boldog születésnapot is

 2009.11.22. 14:50

 

 

 

Mert az apukámnak meg, aki a Péter, ma van a születése napja.

 

 

(És mától tilos e-mailben válaszolni posztra.) 

boldog névnapot...

 2009.11.19. 20:13

 ... az anyukámnak, aki az Erzsi! :)

Ő is ünnepelne biztos, ha tudná, hogy ma van a névnapja.

szinte gasztroblog

 2009.11.19. 02:34

Mivel kint 60-70 mph-s (97-113 km/h-s) szél fúj már minimum 5 napja, az eső naponta kb. tízszer kezd el esni meg áll el, beszéljünk szívet melengetőbb témáról, mint például az ételekről (az alkoholról majd később). Az időjárás úgyis megoldódik majd magától, mert állítólag jelenleg az a probléma, hogy a tenger túl meleg még, a levegő meg hideg, és akkor itt mozog a lég meg minden. A későbbiekben (úgy áprilisig) már csak esni fog, mintha a zuhany alatt állna az ember, de ezt a kérdést már megoldottam szuper gumicsizmával. (I heart eBay.)

Gasztronómia témakörben elég sok lemaradásom van, már ami a fantsztikus teljesítményeim elmesélését illeti, úgyhogy azzal is számolni kell, hogy mi van, ha nem is jut minden eszembe hirtelen. (Alapból tanácsos vagy 5-öt hozzáadni a konyhatündérségi mutatómhoz.)

Az első konyhaművészeti alkotásom, ha jól emlékszem, az egy vasárnapi vacsora volt. Van ugyanis az a rendszer az 5 normális ember között a házban (igen, azokról az emberekről beszélek, akik hajlandóak visszaköszönni ÉS mindemellett még lánynak is néznek ki). Szóval van az a rendszer, hogy minden vasárnap valaki más főz vacsorát, ami mondjuk kényelmi szempontokból sem elhanyagolható. Ugyanis amikor vasárnap délután konstatálom, hogy már semmi kajám nincs, a vacsorakészítés szempontjából potenciális boltok már bezártak, és még cikkeket is kéne olvasnom sokat, akkor eszembe szokott jutni, hogy jé, dehát ma vasárnap van, annyi a feladatom, hogy a radiátor mellett a villanypárnán gubbasztva (továbbra sincs meleg, na) megérezzem a szobámba beszivárgó kajaillatot, és lemenjek enni.

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit kellene nekik főzni, ami egyrészt nem túl macerás, másrészt magyaros, harmadrészt meg is eszik. Bár próbálták eloszlatni az aggodalmaimat azzal a kijelentésükkel, hogy ők ugyan mindent megesznek (most fogja Ákos kommentelni, hogy "meg is látszik"). Szerettem volna több fogást prezentálni, hogy lássák, nem minden nemzetnél van az, hogy beraknak egy fél marhát/disznót a sütőbe, előszedik a mélyhűtött Yorkshire puddingokat (ami egyébként baromi finom, csak ki tudja, mi van benne), majd a világ összes zöldségét megfőzik/megpárolják.

A mákostésztára tett próbálkozásom ott dőlt dugába, hogy egy délután alatt képtelenségnek tűnt darált mákot szerezni. (A porcukor sem volt egy egyszerű ügy, de azt sikerült megoldani. De egyébként egy külföldinek meg az az ötlet is őrültségnek hangzik, hogy én édes tésztát akarok csinálni.) Már nem is tudom, mi volt a eredeti terv a tészta mellé, talán húslevest akartam főzni, de olyan igazit, mindenféle zöldséggel. Felmérve korlátozott helyzetemet a rakott krumpli mellett döntöttem, mert krumplit, azt esznek rendesen, ízlett nekik a kolbász is, nagy gond nem lehet. Emellé kellett valami saláta is, és hát az a szégyen netovábbja lett volna, ha olívabogyót vagy jégsalátát tartalmazó akármit rakok eléjük, úgyhogy lett jó kis fokhagymás-tejfölös uborkasaláta. Mivel a ház akkor már hetek óta Nutella-lázban égett, a végére odatettem még nekik egy tányérnyi nutellás meg anya-féle őszibarack dzsemes/lekváros (who knows) palacsintát. Megnyitottuk a Bock Ermitage boromat, és igencsak jót ettünk, mindenki odavolt a kajától. És nem, nem udavariasságból. De ennek igazolásául álljon itt egy másik történet.

Már a második körnél járunk, és 2 hete Comille került sorra újból. Zimbabwei téli ételt készített, amit a tűznél szoktak enni: főtt disznólábakat. Elég megtévesztő volt a finom illat, ami a konyhából áradt, aztán kicsit visszahőköltünk, amikor megláttuk a ránk meredő ujjakat meg körmöket. Ilyesmi képek ugrottak be mindenkinek, azt hiszem. (Kérem a figyelmet a disznó lábának tisztasági indexére irányítani.) A gáz az volt az egésszel, hogy a bőrön kívül nagyon semmit nem lehetett leenni róla, én meg még a főtt csirkebőrt sem eszem meg, nemhogy ezt... Hármat azért megettem (mondjuk inkább úgy, hogy háromba belekóstoltam), de azt hiszem, összességében elmondhatom, hogy aznap este nagyon senki sem lakott jól a házban.

Hirtelen felindulásból egyébként már főztem paprikáskrumplit meg gombás lecsót magamnak (jaj, de jó is volt!), tegnap meg csináltam New York cheesecake-et, aminek mindenki a csodájára járt, aki kóstolta. Csöppnyi problémát csak az jelentett, hogy mivel nem volt kekszdaráló a házban, ezért alternatív technikákhoz kellett folyamodnom, ami jelen esetben egy erős szatyrot jelentett és egy adag pad thai szószt. 

Képek sajnos most nincsenek, na de majd a következő alkoholos posztban...

 

 

süti beállítások módosítása