itt a vége...

 2010.06.29. 03:05

 Hát ez is eljött... A kocsi úgy telepakolva, hogy alig merem kinyitni, a szobám olyan üres, hogy félek benne. Estére a hónapok óta tartó napsütés és jóidő is szakadó esőre váltott - azt mondom mindenkinek: Bangor engem gyászol. Holnap reggel 10-kor búcsút intek Észak-Walesnek, ha nem is örökre, de egy időre biztosan. A júliust próbálom majd úgy tölteni, hogy pár hétre megfeledkezzem arról, hogy szeptember végéig le kell adnom a szakdolgozatomat, aztán augusztustól újra munka. De legalább eszembe juttatja majd kicsit ezt a kisvárost, vele együtt pedig azt a sok embert, barátot, akit életem eddigi legjobb döntése révén ismertem meg.

Hwyl fawr! Byddaf yn dy golli di, Bangor!
Goodbye! I will miss you, Bangor!


profik ha kempingezni mennek

 2010.06.08. 05:20

 Az eddig itt töltött lassan 9 hónap egyik legnagyobb élményét éltem át egy napja. Carlával úgy döntöttünk, hogy ha törik, ha szakad, mi ugyan kempingezni megyünk, nem veszi el a kedvünket semmi: se rossz időjárás, se nem kedves emberek. Azt hiszem, mindent másképp csináltunk, mint ahogy azt kellett volna, mégis egy felejthetetlen estét, éjszakát és reggelt töltöttünk a hegyekben.

Kezdésnek a célként kitűzött délután fél 5-ös indulást sikerült fél 6-ra időzíteni, ami rögtön eltörpült annak a fényében, hogy úti célunkhoz érve rájöttünk: a sátrat otthon hagytuk. Végül is csak 20 perces út, semmi gond, visszamentünk, sátor be, irány Snowdonia ismét. Térkép nem volt nálunk, mert az minek, úgyis kívülről fújjuk az összes hegyet walesiül (nem), és a hegy lábánál kezdődő párafelhő takarása mögött is csukott szemmel felismerjük, melyik melyik (nem). Volt egy kis leírásunk vmi túráról arrafelé, ami olyanokat mondott, hogy az utunkat a Devil's Kitchen (az Ördög Konyhája) vezesse meg mit tudom én, de ez nekem eléggé úgy hangzott, mint valami átok, és csak Carla erőteljes győzködése után kezdtem elhinni, hogy ez valamelyik hegy neve lehet (valamelyik nagy fehér gomolyag mögött, persze). Két hatalmas hátizsákkal indultunk neki a hegymenetnek, és a dolgunkat az sem könnyítette meg túlságosan, hogy egy 4 fős családnak elegendő ételtartalékot cipeltünk magunkkal (dupla BBQ nélkül nem indul útnak rendes ember). Mivel előző éjszaka megállapítottuk, hogy egy hatalmas plüssállatot vadkempingezni vinni nyilván tök vicces, ezért a hátizsákom oldalára a szülinapi macskamedvémet erősítettük, just for fun.  

Nem sok fogalmunk volt arról, mégis merre kellene menni, de ha lett volna, akkor se láttuk volna feltétlenül, ezért az esélytelenek nyugalmával másztunk felfelé a köveken. Rövidesen esni is kezdett, de ez nem állíthatott meg minket, a vadon gyermekeit. Utólag elolvastuk, hogy az erre az útra vonatkozó első szabály az, hogy csak gyakorlott túrázók-mászók induljanak el, a második pedig az, hogy esőben semmiképpen ne kockáztassuk meg a felmenetelt.

Kb. 1 óra elég tempós gyaloglás és megázás után (szegény macskamedve nem bírta túl jól az esőt, a párnámról nem is beszélve) találtunk egy viszonylag lapos és füves részt, úgyhogy mivel kezdett egyre sziklásabb és mászósabb lenni a pálya, úgy döntöttünk, megpróbáljuk felverni ott a sátrat. A hellyel végül is csak annyi gond volt, hogy 2 irányba is lejtett, továbbá konkrétan egy kőlap volt, emelett pedig kb 2 cm föld és fű volt rajta, az is csak helyenként. Nekiálltunk sátrat állítani, amit elsőre elrontottunk (mentségünkre legyen szólva, hogy elég hülye sátor volt, nyilván nem mi voltunk hülyék), de második próbálkozásra sikerrel jártunk. Mivel a kőlap, amin sátorozni szándékoztunk, nem volt elég nagy, ezért a bejáratot sem tudtuk kellően kifeszíteni, valamint magát a sátrat sem (na jó, azt azért valamennyire igen), de az ideiglenes otthon állt. 

8 óra körül járhattunk, úgyhogy úgy döntöttünk, megyünk még felfelé valamennyit, hogy megnézzük, mi van ott. Nagy valószínűséggel a Devil's Kitchen tetejére értünk fel, ahol persze tengernyi zöld, kempingezésre alkalmas területet találtunk. Viszont a kilátás sehol sem volt a mi sátorhelyünkétől, szóval azt akár egy jó döntésnek is lehet tekinteni. Azért nevezik a hegyet az Ördög Konyhájának, mert messziről kémény(ek)nek néz(nek) ki, a levegő és a sziklák közötti hőmérsékletkülönbség hatására kialakuló párafelhők pedig a konyhából felszálló füstre hasonlítanak. Este 9 órára visszamentünk a sátorhoz, és ámulva vettük észre, hogy a felhők kicsit elvonultak, és már elég jól lehet látni a lenti tavat is. (A tó neve Llyn Idwal egyébként, és az a legenda járja, hogy egy ősi walesi herceg fiát, Idwalt belefojtották ebbe a tóba, és azóta nem szállnak madarak felette.) Napot meg eget persze nem láttunk ezután sem, de lenyűgöző volt a füstöt imitáló felhők mozgását figyelni. 

Elő is kaptuk a kajakészleteinket, beizzítottuk a BBQ-t, és annak rendje és módja szerint jól bekajáltunk. Itt szeretném megemlíteni az Apától kapott csodálatos kés szerepét, ami nélkül nem tudtuk volna felvágni a paprikát. (Nemám, igazából azok helyett a férfiak helyett vittük önvédelmi eszközként, akik nem jöttek velünk.) A bárány-, csirke- és disznóhús után jött az elmaradhatatlan mályvacukor-grillezés, amit a képek tanúsága szerint a macskamedvém is nagyon ínycsiklandónak talált. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a kaja rész volt az egyetlen, amit profi módjára megoldottunk.

11 körül elkezdtük elfoglalni a helyünket a sátorban. Csak ekkor vált bizonyossá, hogy a kőlap, amit fekhelyül választottunk, még ülésre sem alkalmas, ugyanis annyira lejtett, hogy folyamatosan lecsúsztunk a sátor aljába (ami a szikla szélén volt, de ez már nevermind kategória). Nem hiszem, hogy sokat aludtunk az éjszaka, mert egyrészt arra kellett koncentrálnunk, hogy megpróbáljunk a sátor aljától minél távolabb elhelyezkedni, másrészt pedig a szél (ami egyébként itteni viszonylatban nem is volt erős) úgy mozgatta a "bejárati ajtónkat", hogy időnként teljesen felemelte, mintha egy ember akarna bejönni. Carlának szent meggyőződése volt, hogy a fejét kívülről 5 percenként birkák szagolgatják, de ezen már meg sem lepődtünk.

Reggel arra ébredtem, hogy Carla háromnegyed 5-kor felülve közli velem a sátorban, hogy ő már "kialudta" magát, de talán még kicsit korán van. Nem sokkal később üvöltő birkák vertek fel minket, majd 8 óra körül véglegesen felkeltünk és összepakoltunk. A reggelire tervezett csoki-kenyér-paprika hármasból csak a csoki valósult meg, ami erőt adott ahhoz, hogy 9-re már lent legyünk a kocsinál.

Persze bonyodalmak még így is adódtak. Messziről láttuk, hogy egy cetli van a szélvédőn, és elkezdtünk rögtön parázni, hogy megbüntettek minket (annak ellenére, hogy semmi tábla vagy jelzés nem volt ott, ahol parkoltunk). Közelebb érve láttuk, hogy az csak egy darab szemét, de valaki ráírta, hogy vmi gond lehet a kézifékkel, mert a kocsi elkezdett gurulni lefelé, ezért mindegyik kerék mögé beraktak nekünk köveket. Ennél viccesebb véget álmodni sem tudtunk volna a mi professzionális kempingezésünk végére. Kiszedtünk a köveket, megittuk a kocsiban felejtett, ám még meleg teát, és vidáman visszaautóztunk Bangorbe. A képek alapján szerintem nem égtünk volna le ennyire, mint ezzel a blogbejegyzéssel.

Itt lehet megpillantani őket:

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157624227946352/

 

Amikor eljött a Norbi

 2010.05.29. 15:20

 Megvoltak a vizsgák, leadtuk az utolsó beadandókat, és a múlt hétvégéhez közeledve úgy tűnt, az időjárás is azt akarja, hogy kellően megünnepeljük felszabadulásunkat – nyarat megszégyenítő időjárás köszöntött Bangorre. Én (jó arisztokrata módjára) háromszor égtem le három nap alatt, de már tök jó kis barna színem van, úgyhogy no problem. 

Most olyan képeket fogok mutogatni, amiket az alatt a három nap alatt csináltunk, amikor meglátogatott engem kedves Norbert testvérem, akivel szombaton a környéket (Bangort és a szomszédos Anglesey szigetét) barangoltuk be többnyire gyalog, vasárnap a Big Weekenden csápoltunk olyan előadóknak, akiknek sosem mennénk el a koncertjére, hétfőn pedig a Snowdonra mentünk fel, immáron jégcsákány nélkül.

Most esik, de jó érzés egy napot végre az ágyban tölteni, erre még nem volt időm, amióta befejeződött a nagy hajtás. Amen.

(Nem szeretem már a slide show-t, úgyhogy marad a jó öreg flickr-link. Le akartam szedni a hirdetéseket is, de azt június 30-ától lehetne, akkor meg már itt sem leszek, szóval...)

http://www.flickr.com/photos/31075193@N04/sets/72157624159562592/

jé, május van

 2010.05.01. 01:43

 Ma volt master tanulmányaim utolsó előadása... Durva... Arra emlékszem, hogy szeptemberben mindenki hogy szörnyülködött (én is), hogy Úristen, elmegyek egy évre, mennyire hosszú lesz az, sosem lesz vége... Tudom, hogy még van 2 hónapom itt, azalatt 2 beadandó, 1 prezentáció és 3 vizsga, meg kell írnom a szakdolgozatom is a nyáron, de most mégis nosztalgia fog el kétpercenként. (Tegyük hozzá, hogy ez valószínűleg az én hülyeségem is.)

Amióta visszajöttem (most már 1 hónapja), végig napos, beachre járós idő volt, nem is akartam elhinni. Ma volt az első esős nap, de már nagyon edzett vagyok, 10 fokban simán rohangálok kabát meg esernyő nélkül, és tényleg nem fázom. Kicsit nyár feeling ez most nekem, olyan, mint amikor megszakítja 1-1 esősebb hét a kánikulát. Akkor kezdett el esni, amikor ma Tammyval, a thai csoporttársammal végre eljutottunk hosszas rá nem érések után kávézni. Nagyon jó hatással vagyunk egymásra, mert akárhányszor beszélgetek vele, megnyugszom, hogy vannak még nagyon jó lelkű, zavarbaejtően kedves emberek a Földön. Ő meg mindig elmondja, hogy én vagyok számára az erős, individualista nyugati nő (szexi lábakkal) prototípusa, aki mindig mosolyog, akkor is, ha nincs minden rendben (ezt csak ő képzeli). Olyanokat is mond, hogy tanul az életfelfogásomból, és szerinte mindenki jól érzi magát, ha velem van, de ezeket nem hiszem el feltétlenül, de attól még tisztára jólesnek.

Találtam BBQ-s képeket, amiket még kb. 2 héte csináltunk, amikor nagyon nyár-lázban égtünk, és elmentünk Menai Bridge-be, ahol egy hatalmas kajálás után vicces játékokat játszottunk. Pont így:


Created with Admarket's flickrSLiDR.

 

(megint el kell menni a flickrre, ha valaki látni szeretné a képföléírásokat)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy éhes angol lány, aki talált a szekrényében egy zacskó felesborsót. Éppen azon tanakodott, hogy mit lehetne belőle főzni, amikor az odasettenkedő, megátalkodottan gonosz magyar lány azt mondta neki, hogy ebből is lehet ám főzni a "pea thingyt" (a "rendes" borsófőzeléket értjük ezalatt). Nem is kellett több az angol lánynak, rögvest beáztatta a zacskó borsót vízbe, hogy másnap pea disht főzzön belőle. Az alábbi videók ezt a délutánt/estét mesélik el a felesborsó főzelék elkészülte után. Magyar nyelvlecke pár percben.

 

1. videó, amiben még csak azzal a csodálatos magyar kifejezéssel ismerkedünk, hogy felesborsó, miközben rádöbbenünk, mennyi más szót rejt e csodás étel neve.

 

 

2. videó, amely az ultimate survival guide egy angol számára: hogyan kérjünk egy csésze teát magyarul.

 

 

3. videó, melyben egy öregasszony (ezt a szerepet a Laura fején lévő koszos konyharuha hangsúlyozza) elesik (ezért ül a földön), mire az odasiető másik személy (Carla) afelől érdeklődik, hogy jól van-e. A válasz a videóból kiderül.

 

 

4. videó, amely a létige használatát boncolgatja tovább, valamint a poszt pozitív kicsengéséhez járul hozzá.

 

újra itt - rengeteg képpel

 2010.04.20. 20:43

 Nem tagadom, az utóbbi hetekben elgondolkoztam azon, hogy mennyi értelme van annak, hogy azon aggódom, hogy kiválogattam-e a képeket a blogomhoz, konvertáltam-e a videókat, elmeséltem-e minden érdekeset, amit el akartam mesélni. Megfordult a fejemben, hogy többet ér, ha az izgalmasabbnál izgalmasabb élmények után 5 perccel nem azt kezdem el rögtön tervezni, hogy vajon mikor lesz időm ezeket megmutatni, hanem inkább örülök még egy kicsit, hogy de jó, ezek mind megtörténtek velem.

Aztán arra jutottam, hogy mindezek ellenére nagyon szeretném, ha mindenki (vagy legalább is azok az érdeklődő barátok és családtagok, akik rendszeresen olvasnak, és az elmúlt egy hónapban végtelen sokszor kérdezték, hogy "Nem lesz poszt?") látná ezeket a szuper helyeket meg dolgokat. Ezért most feltöltöttem a  spanyolországi képeket, amiket a húsvéti szünetben készítettem. A hosszú történeteket most kihagynám, de minden kép nevébe igyekeztem belecsempészni a kellő információt. Úgyhogy ne a slideshow-ban nézzétek, hanem az open photo in new window-ra kattintás után a flickrön! Enjoy!

 


Created with Admarket's flickrSLiDR.

visszaszámlálás megint

 2010.03.06. 02:59

 Már csak 10 napom van vissza (nem, nem az életből, hanem a hazalátogatásom előtt), és ez alatt a 10 nap alatt le kell adnom 3 beadandót, emellett pedig lesz még egy vizsgám is. Jól hangzik, ugye? Úgy próbálok mostanában javítani a hatékonyságomon, hogy beülök a könyvtárba, és akkor 4-5 órákat ott vagyok. Eddig egész jól bevált, jó néha egy kis változatosság, arról nem is beszélve, hogy ott nem kiabálnak meg röhögcsélnek emberek a konyhában. Jól megpakolom a táskám szendviccsel, keksszel, kávéval, almalével, almával (a tanuláshoz szükséges cuccok mellékesek), és akkor irány a Harry Potter-díszletszerű könyvtár). Erről jut eszembe, hogy húsvét után mindenképpen kell szentelnem egy posztot az egyetemen fellelhető építészeti megoldásoknak, mert még mindig meg tudnak döbbenteni dolgok. Az ELTE-n nem szoktam hozzá, hogy véletlenül freskókat fedezzek fel az iskolában. Ez lehet az oka.

Ezennel azt is bejelenthetem, hogy május közepén-végén egy új embert vezethetek be Észak-Wales rejtelmeibe (vagy inkább bugyraiba), jön ugyanis az én Norbi tesóm meglátogatni engem. Van már neki repülőjegye meg minden, nagyon jó ez az én lelkemnek. Már a végleges hazautam (június vége) részletei is körvonalazódnak, ez viszont nem jó, mert olyan érzés, mintha mindjárt vége lenne (és még azt sem írhatom ide zárójelben, hogy pedig nem is).

Nem valami mozgalmasak a napjaim az utóbbi időben, azon kívül, hogy a fúj kávé vs. juhuu kávé attitűdű (de szép szó) emberek arányát a szeptemberi 4:1-ről 1:4-re javítottam (kotyogós kávéfőző for president), valamint elmagyaráztam egy brit egyednek a zöngésség szerinti részleges hasonulást, nem sok minden történt. A példaszavunk a vodka volt egyébként.

Megyek is aludni.

itt a tavasz!!!

 2010.02.24. 16:58

 És ez tényleg hivatalos. Amióta itt vagyok, én még sosem éreztem azt reggel a házból kilépve, hogy a levegő nem csípi az arcom, hanem langyosan simogatja. Egészen máig! Voltam én már itt augusztusban meg szeptemberben is, de akkor az otthoni hőmérséklethez szokva fáztam. Ez ment egész ősszel, télen, januárban, februárban. Múlt héten még havazott is itt, két nappal ezelőtt a hegyek még teljesen fehérek voltak, ma pedig 10 fok és hét ágra süt a nap! Alig vártam, hogy elszabaduljak a mai megbeszélésről, és rohanjak a tengerhez sétálni és fényképezni. Ha valaki eddig nem hitte volna el, hogy Bangor nagyon szép (is tud lenni), akkor ezek a képek elhitetik vele, mert ha még 0 fotózási érzékkel is ilyen szép képek lettek (nekem legalább is), akkor valami csak lehet itt a tájban.

A másik hír, ami feldobta a mai napot, az az, hogy ma mindenki arra ébredt, hogy bejelentették a BBC Radio 1-on (a UK leghallgatottabb rádiója, kb. 10 millióan hallgatják hetente) élőben Bangorből, hogy az évente mindig más városban megrendezésre kerülő Big Weekend nevű esemény idén Észak-Walesben, méghozzá Bangorben lesz! Ez egy két napos, sok-sok koncertet magába foglaló ingyenes (!) rendezvény, általában elég nagy nevek szoktak fellépni. Tavaly volt pl. Lily Allen, idén meg annyi biztos, hogy lesz Pixie Lott. 10.000x2 jegy van összesen (x2, mert két napos ugye), de tavaly jelentkeztek ennyi jegyért 350.000-en, szóval nem olyan könnyű szerezni. Az viszont reménykedésre ad okot, hogy előnyben részesítik azokat, akiknek bangori az irányítószámuk, vagy a környéken laknak valahol, szóval most lessük, hogy mikortól lehet jelentketni jegyért.

Hogy szomorú híreket is írjak: péntekre kell befejeznem a kutatási tervemet, és még mindig nem állok vele túl fényesen. Megint meg kellett változtatni dolgokat benne, és az mindig plusz munkával jár. De most nagyon sok pozitív energiát szívtam magamba. Ezek segítettek:

P.S. Hatalmas fejlődések lehettek szemtanúi: nem flickr link, hanem slideshow, oh yeah! :)

 


Created with flickr slideshow.

Jó reggelt, Bangor!

 2010.02.22. 14:45

 Az életnek nagyon jó megérzései lehetnek arra vonatkozóan, hogy mikor küldjön nekem lelkesítő és énhatékonyságot növelő leveleket. Már hetek óta (tulajdonképpen amióta visszajöttem január elején) a kutatási tervemen szenvedek a szakdolgozatomhoz, a hatáirdő pedig most péntek, és még rengeteg írnivalóm van rajta. Aki már valaha írt szakdolgozatot vagy minimum egy műhelymunkát, az biztos emlékszik arra, amikor csak azt veszed észre, hogy már megint reggel van, nem tudsz elég lassan reggelizni, megint meg kell nyitni ugyanazt a szerencsétlen Word dokumentumot, és mára sem lettél motiváltabb meg lelkesebb, újabb ötletek sem cikáznak a fejedben, csak azt érzed, hogy eleged van már ebből az egészből, kiégtél, be akarod fejezni, csak aludni akarsz életed végéig (nem, a jelek ellenére nem vagyok még depressziós).

Na, pont egy ilyen reggelen délutánon megyek le a konyhába, hogy egyek valamit az ominózus fájl újboli megpillantása előtt, és meglátok egy borítékot az asztalon az én nevemmel rajta. Az egyetem küldte, először azt hittem, biztos valami a fotózással kapcsolatban. De nem. A féléves eredményeimet küldték el, csatolva hozzá a Pszichológia Tanszék vezetőjének a gratulációját, miszerint király vagyok nagyon elégedettek a kimagasló teljesítményemmel. Összességében egyébként tényleg elég jó lett a félévem, most már én is kezdem elhinni, a 4 vizsgámból egy lett csak 80% alatti, kaptam A+-t meg 89%-ot is (az év vicce, hogy Finance-ból), úgyhogy végül is elégedett lehetek. (Emlékeztetőül: Distinctionhöz az kell, hogy az összesített átlag 70% fölött legyen, és egyik tárgyból se legyen 60%-nál rosszabb eredményem.)

Ezt írta a bácsi:

Dear Timea,

As you will know, the Examination Board met recently to review the results obtained by all students during Semester 1 and, by now, you will have received details of your results.

The Examination Board were very impressed with the results that you have achieved so far this academic year and have asked me to write to you to congratulate you on your excellent achievement. I hope that the second semester will prove as successful for you.

Yours sincerely

Professor Oliver Turnbull
Professor of Psychology
and Head of School

 

És akkor lássuk azt a proposal.doc-ot.

(Titokban azért csempészek ám a posztokba angol részeket, hogy az én Anyukám meg Apukám gyakoroljon angolul.)
 

keke

 2010.02.17. 11:56

 Hi Timea - just wanted to let you know that there are some really good pics of  you in the new prospectus! Copies of the prospectus and the pics won't be available till March - but we need to prepare a press release/web story to coincide with the publication. So I just wanted to let you know that you'll be contacted in next  week or so by one of the University's Web Team, who'll be looking  for couple of comments from you about taking part in the photo shoot, appearing in prospectus, time at Bangor etc. Hope that's  okay- I'll make sure we send you a copy of the prospectus as soon as it's available- best wishes Carys

Ez az e-mail most jött. Magyarul ez annyit tesz, hogy márciusban jelenik meg az új prospektus az egyetemről, és állítólag vannak benne képek rólam (ha hűek akarunk lenni az eredeti szöveghez, akkor van pár igazán jó kép rólam, de ezt nem hisszük el), és jövő héten majd keresnek, hogy tudjanak írni a képhez kommenteket (milyen volt a fotózás, hogy érzem magam Bangorben stb.)

Most meg mindjárt megyek vizsgázni, volt egy tárgyunk, ami átlógott ebbe a félévbe. A héten még írok rendesebb bejegyzést, de mostanában inkább alszom, ha van szabad 1,5 órám (nem, nem 1,5 óráig írok egy poszot).

süti beállítások módosítása